Miért van szükség az NLS programokhoz hozzáadott értékekre?

Az NLS rendszerek pozitív tulajdonságai vitathatatlanok. Mindig a használatbavétel után bukkannak a felszínre a problémákra.
A kézikönyv alá dokumentáltsága szembeötlik, a rendszer képességeinek minimális fokozata akár meghaladó alkalmazási szintjeit csak igen hosszadalmas, évekig tartó, gyakorlással összekötött kutatómunka árán lehet elérni. És igen, szintekről van szó, amely lépcsőfokokat végig kell járnunk ahhoz, hogy eljussunk a mesteri szintekre. Már ha akarunk és nem elégszünk meg egy minimális, vagy közepes tudással.

Majd jönnek a virtuális ráhatások szimulációi. És ha már azt hinnénk, hogy itt a vége, akkor jön a különböző gyógyászati ágazatok végtelenül széles köre szerinti vizsgálódás. Nem, még mindig nincs vége. Ha már tényleg mesterek vagyunk az első generációs eszközök használatában, akkor jöhet a második generáció és nyakunkba kapjuk a genetika rejtelmeit.

Az NLS kockázatelemző rendszere előre lát, az adott időpontban prioritásnak látszó problémákból egyesek visszahúzódnak, mások gyorsabban előrefutnak. Ezen kívül minden mérőeszköznek van hiba tartománya. És minden gyártónak van lehetősége az „érzékenységet” kalibrálni. Ha igazán mesterei szeretnénk lenni a rendszernek, akkor a különböző vizsgálati „dimenziók” szerint kialakított probléma „mintázatokat” kell tudnunk kezelni. Ez a mint egy új páciensnél gyorsan kibontható, ezért a különböző vizsgálati dimenziók hatására tematikájában (probléma elemeiben) is van, és az egyes elemek kockázati fokán is erősen változhat. Nagyon fontos lenne további konzultációkon mindezekből idősorokat képezni, ehhez persze a páciens akarata is kell. Tapasztalatunk szerint hozzáadott értékekre a következő területeken van a legnagyobb szükség:

• A tanulás kezdeti fázisaiban a részletes kezelési kézikönyvek vannak a középpontban. Először a fogalmak hátterének megértése, gyógyászati gyakorlathoz kötése területén kell a segítség. Különös tekintettel a mérési görbe és a két szakértői modell elemzésére. Követi ezt a kezelési funkciók, lehetőségek megismerése. Harmadik a sorban a virtuális ráhatásokkal történő elemzés, majd a használatba vett „dimenziók” kiterjesztése (Kategóriák). Mindezt a diagnosztika és a regeneráció szemszögéből is meg kell világítani.
• A tanulás folyamatában meg kell érteni az egyes funkciók munkafolyamatokba szervezésének logikáját, majd a használatot készség szintre kell emelni.
• Az üzemeltetés során szembesülünk a „meddig szabad elmenni”, majd a „milyen útvonalon induljak” problematikájával. A mintázatok kezelésénél találkozunk a rendszer metszet modelljei érzékenységének beállítási problémájával. Már tanulási fázisban beleütközünk, hogy az NLS fejlesztésénél az „orosz katonaorvosokat” tekintették etalon felhasználónak, ugyanis a belgyógyász orvosi tudástól a természetgyógyászat ágazatain keresztül az aura gyógyászatig mindent illene ismerni. Ez nyilván képtelenség, tehát a hatalmas adatbázis elemeinek nem csak fordítására, hanem értelmezésére is szükség van egy készülék kezelőjének.
• A második generációs program előhozza a genetika hatalmas témájában való kutakodás, alkalmazás lehetősége, amely – a mesteri szintre törekvő felhasználók számára – komoly kihívás.
• És végül, de nem utolsó sorban ott a keletkező adattömeg feldolgozásának, önmagában a feladat idő korlátok közé szorításának feladata. Az első és második generációs készülékek rendkívül jól analizálják, de a szintetizálást nem támogatják. A harmadik generációs programoknál már megjelenik az automatikus jelentés készítés.